Cserkészet

2017. július 3-12.: Csapattábor, 

2017-ben is elérkezett a várva várt július 3-a, amikor elindulunk a táborba. Az idei nyár azért is volt különleges, mert Szlovákiába utaztunk. Együtt indultunk útra, a hihetetlenül kényelmes különbusszal, és a határt átlépve megérkeztünk a táborhelyre, ahol már várt ránk a lelkes felderítőcsapat. Miután megismerkedtünk a tábor biztonsági szabályaival és a szerszámok használatával, azon nyomban elkezdtük 
felépíteni a sátrainkat, asztalainkat, padunkat és mindent, ami a kényelemhez kell. Azonban ezek után kezdődött csak az igazi móka! Egyszer sem unatkoztunk. Népdalokat tanultunk, métáztunk, nyomoztunk a tolvaj után, fociztunk, kereskedtünk, tanultunk arról, hogyan óvjuk a természetet, célba lőttünk, zsákban futottunk, a főzőversenyen finomabbnál finomabbakat ettünk, és persze minden este együtt mulattunk a tűz körül. Nem csak kész programokban vettünk részt, volt, hogy saját magunk találtuk ki az akadályversenyt, és azon mentünk végig. Szerencsénkre az idő is a mi oldalunkon állt, így a vizes játékok sem maradtak el: vízibombát dobáltunk, egymást spricceltük vízi pisztollyal, vízi kidobóst játszottunk és köpő versenyt tartottunk. Nagyon nagy élményt jelentettek a szlovákiai magyar cserkészekkel közös programok, amikor játszottunk kereskedőset, „kislovat” és sok hasonló népi játékot, és tarottunk egy nagy, közös tábortüzet is. Úgy gondolom, amellett, hogy jól éreztük magunkat sokat tanultunk is tőlük. Hihetetlen szeretettel és nyitottsággal fordultak felénk. Jó volt hallgatni a kiejtésüket, új szavakat tanulni tőlük, megismerni szokásaikat és őket. Az egynapos portya is elérkezett, ahol minden őrsnek alkalma volt tovább építenie az összetartását. Kiknek kisebb, kiknek nagyobb távval kellett megbirkózni, de mindenki feltalálta magát és sikeresen kiállta a próbát. Mikor már a hetedik napja vagyunk a természetben, ránk fér egy kis felfrissülés (bármelyik lány megmondja). Míg a fiúk fociztak, mi illatos füvekkel hajat mostunk és házi krémekkel arcpakolást csináltunk. Kell ennél több?! A puszi-posta sajnos csak az utolsó pár napban működött. Így viszont mindenki rendesen kihasználta, csak úgy röpködtek a levelek! A sok pörgős program mellett alkalmunk volt egy kis pihenésre is. A csendespihenők nélkül nem is lett volna igazi tábor! Sütött a nap a réten, volt, aki gitározott, volt, aki hallgatta, volt, aki karkötőt font, volt, aki a következő programot szervezte, és volt, aki csak pihent. Mindegy, hogy hogyan, de mindenki része volt ezeknek a tökéletes pillanatoknak. A legutolsó és legélvezetesebb tábortűznél, nagy örömére mindenkinek addig lehettünk fent és játszhattunk ameddig csak bírtunk, majd a csillagos ég alatt aludtunk. Sajnos, végül eljött az utolsó nap is, amikor el kellett válnunk egymástól, de szomorúak mégsem voltunk, hiszen egy év múlva megint találkozunk!

 

 

 

 

 

 

 

2017. február 7., Sportnap, 

Február 7-én nem akármilyen napra ébredt kis csapatunk: ezen a napon volt esedékes a várva várt sportnap, a piaristák kockatornatermében. Lassacskán összegyűlt a nép. Dávidék maguk köré szólítottak bennünket és kezdődött a lényeg: rövidke bemelegítést tartottak. Ezután mind kaptunk egy-egy cetlit, melyek öt 
csapatra osztottak bennünket: a tündérek, a békák, a királylányok, a szőke hercegek és a törpék csapatára. A sors pedig hozzánk vezette elátkozott királynőnket - ismertebb nevén Fólit -, aki vázolta áldatlan helyzetét és ennek megoldására szolgáló tervét, amihez a segítségünket kérte. Így, királynőnk utasításaival, buzdító szavaival és elcsúfított ábrázatának hátborzongató emlékképeivel felszerelkezve indultunk el az átok feloldásának rögös útján. Első feladatunk uralkodónőnk aranyszőke tincseinek visszaszerzése volt, melynek végrehajtásától még a labirintus és a mocsár – az igencsak virgonc aljnövényzetével karöltve – sem tudta eltántorítani harcosainkat. Másodjára Fóli királynő aranycipellői kerültek terítékre; némi tánccal érdemeltük ki őket. Harmadjára Piroska elveszett köpenyét juttattuk vissza tulajdonosához, hosszadalmas kosár- és röpimeccsek díjaként. Utoljára pedig Őfelsége féltett kis fehér tehénkéjére találtunk rá: ide a puszta vidámság vezetett el bennünket, amelynek oka többek között egy rakat édesség lelkes elfogyasztása volt. Mindezen nemes tettek jutalmaképp királynőnk megszabadult az átoktól, visszanyerte szépségét és megajándékozta népét két egész zacskó gumicukorral. Azóta is mindenki boldogan él és remélhetőleg senki meg nem halt.